Van belőle sok, ahol egy van, ott többnyire másik is akad... Előfordult már a történelem folyamán, hogy balesetet szenvedett emberkék az életbenmaradásuk érdekében halott társaik húsát ették.
Ezek szerint az életben maradás sürgető kényszere adott helyzetben elfogadhatóvá teszi az emberevést.
Amit látnunk kell, hogy ugyan a helyzet más, de maga az emberevés aktusa, az mégiscsak az emberevés. Ha tehát a körülményektől eltekintünk, mondhatjuk, hogy embert enni lehet. Mármint fizikailag képes egy ember egy másik ember húsát megenni, és abból táplálékot nyerni. Ha viszont így van, akkor az éhinség sújtotta térségekben simán meg van oldva a probléma. Ahol ugyanis nagy az éhség, ott ugyebár a túlélésért folytatott harc kerül előtérbe. Az életben maradás sürgető kényszerének állapota valósul meg ismét. Vagyis lehet embert enni. Az ilyen területeken úgyis mindig nagy a zsúfoltság, tetem is van elég, de friss hulla is akad bőven, ezt lefogadom.
Főzőcskére fel tehát, az alapanyag bőséges, szinte ingyen van, gyorsan szaporodik, és helyben fellelhető. Egyszerű ez!
