Az Avatar az évtized legjobb filmje!

Rettegek.

James Cameron mondjuk nagyágyú, meg van mögötte pénz, de láttam a trailert moziban. Könnyesre röhögtem magam. Közhelyes, giccses, elcsépelt frázisok egymás után -a látvány mondjuk fajin, de nem dobtam el tőle az agyam- némi iraki invázió-utóízzel. Az egyetlen életképes gondolat a filmben, hogy a szájbertérben már elterjedt avatar jelenséget átülteti élő, megszemélyesített jelenséggé, eszközzé. Régi szép idők, mikor még a titkosügynökök gumiból készült maszkkal álcázták magukat, lásd pl. Tom Cruise MI. Ez itt az új kor, szintetizáljunk élő lényt! Az új Dr. Frankeinstein digitálisan alkot húst, poszt-virtuális-valóság. Megelőlegezem, ez a forradalmian új helyzet termékeny talaja lehet paranoiának, identitás-vesztésnek, meghasonlottságnak vállalkozó kedvű, avatárrá váló(?) főhősünknél.

Napjainkban a vita pusztán a virtualitás szintjén marad a felhasználókat megjelölő avatarokkal kapcsolatban. Nem is lehet máshogy, hiszen maga a jelenség is virtuális. Mindig a felhasználó azonosul a kibertérben létező karakterrel, képpel, vagy akár csak nicknévvel. Mi lesz, ha ez felborul, és az avatar lesz képes azonosulni velünk? Avagy mi azonosulunk úgy, hogy az fizikai, társadalmi, konkrét vonatkozásokat kap? Hol van a határ az empátia, a rokonszenvv, és egy felvett szerep között? Azonosulni tudunk, de szétválasztani vajon könnyebb magunkat-magunktól?

Annyira jó lenne, ha lenne egy jó forgatókönyve a filmnek!

Szóval félek.

Alig várom, hogy megnézzem.