Már pusztán az a feltevés, és nosztalgia kétségbeejtő, hogy hogy valakik még mindig azzal foglalkoznak, hogy a magyar lakosság körében ki-mennyire érzi magát a rendszerváltás győztesének, avagy vesztesének. Ez az egész felvetés nem más, mint idejétmúlt, dőre, demagóg népbutítás, és hangulatkeltés. A rendszerváltásnak ugyanis nem voltak vesztesei!
Eleve kaptunk mint ország, mint nép, egy olyan demokráciát, amilyet mi akartunk (na jó, nem éppen mi, de az akkoriban haladónak tartott szellemiségű értelmiség, és az azt támogató civil bázis). Akárhogy is, de mégiscsak sikerült megszállás, Szovjetúnió, keleti blokk ellenére is egy nyugat-európaihoz hasonló intézményrendszer alapjait letenni. Megnyíltak a határok. Lehetőség adódott Európához tartozni, és sikerült is megvalósítanunk. Útlevél nélkül utazni? Maga volt a megtestesült utópia számomra még kisgyerekként, ma pedig a legtermészetesebb elvárásom, ha nyugatra kirándulok. A központi cenzúra-, és különböző engedélyeztetési hivatalok felszámolása. Egy felszabadult kultúrális élet. (Amit mára többnyire szekértáborokba kényszerítettek, de ezen nincs mit csodálkozni, ha a művészetet azon aspektusból vizsgáljuk, hogy a társadalmi viszonyokat igyekszik tükrözni). Lehetőséget kaptunk igazi választásokra, egy csomó pártot, izgalmas, pezsgő közéletet (legalábbis kezdetben). Lehetőséget szabad vállalkozásra. Nemzetközi kapcsolatokat, naprakész fejlesztéseket, innovációt. Ez néhány olyan dolog, amitől az előző rendszerben meg voltunk fosztva, egységesen. Ha tehát még mindig van valaki, aki azt mondja, hogy a rendszerváltás vesztesének érzi magát, az vagy ostoba, vagy kapzsi, vagy kommunista.
Magyarországon ma két fő csoportja van az embereknek. Az egyik, akik utálják a büdös komcsikat. A másik, akik nem utálják a büdös komcsikat. Viszont ez utóbbiak is komcsik, hiszen nem tartoznak azok közé, akik utálják a büdös komcsikat, ergó azok közé tartoznak, akiket amazok utálnak, vagyis büdös komcsik.
Akik utálják a büdös komcsikat, azok közül nekem egy se jöjjön azzal, hogy ő a rendszerváltás vesztese, hiszen megszabadultak a komcsi rendszer karmai közül, megkapták a demokráciájukat, teccettek volna vinni még egy embert anno... Ha pedig ettől eltekintünk, még mindig meg van a fent említett lista néhány apróságról, amit ha nem vesznek figyelembe, akkor ostobák.
Aki kapzsi, az megint ne jöjjön nekem azzal, hogy ő a rendszerváltás vesztese. Ha ugyanis csak azért akart rendszerváltást, hogy meggazdagodjon, akkor kapja be! Ha a komcsi idők alatt a belső mutyikat, vagy legalább a gyárból néhány seprűt nem tudott magának lopni, akkor milyen alapon hitte azt, hogy majd vállalkozóként sikeres lesz az új rendszerben? Ezzel nem azt mondom, hogy ma minden vállalkozó lop, igenis van, aki tisztességesen igyekszik megélni, itt pusztán a helyzetfelismerésről van szó, meg hogy valaki mennyire életrevaló, hogyan tudja hasznosítani az adódó lehetőségeket.
A komcsik meg, nos... Szerintem a komcsiknak tök mindegy milyen rendszer van éppen. Eddig is az államtól várták, hogy eltartsa őket, illetve azért tartották fent az államot, hogy lophassanak valahonnan, ezután is azt fogják elvárni, hogy az állam tartsa el őket, ők meg azért tartanák az államot, hogy lophassanak valahonnan. Tehát ha tökmindegy milyen rendszer van, akkor megint csak nem lehettek vesztesei a rendszerváltásnak, hiszen legalábbis ugyanoda kerültek, ahol, és ahogyan eddig is voltak.
Egy társadalmi fejlődés soha nem lehet valamiféle verseny, és a lakosságot sem lenne szabad ilyen skatulyákba húzni, hogy vesztes, meg győztes. Ez náci dolog. Akinek ma szarul megy, az érezze még szarabbul magát? Minek? Beszéljünk már arról, hogy olyan lehetőségek vannak még ebben az elkúrt kurva országban is, amilyenekről 20-25 éve még csak nem is álmodhattunk! Aki ma vesztesnek érzi magát, az nem a rendszerváltás, hanem saját életének a vesztese! Annak tök mindegy, milyen rendszer van. (Vagyis komcsi). Nyissuk már ki a szemünket, nézzünk már körül!
Egy rendszerváltásnak nevezett valamitől várni azt, hogy majd tejjel-mézzel folyó Kánaán, meg hogy majd jobban megy a sarki vegyesboltunk, meg hogy most meggazdagszunk, az az egyéni felelősség ugyanolyan mértékű negligálása, mint azt mondani, hogy tartson el engem az állam! Vegyük tudomásul, hogy a Rendszerváltás lezárult. Az egész egyébként fizikailag annyi időt vett igénybe, amíg Szűrös kikiáltotta a Köztársaságot. Attól a pillanattól kezdve az egyéni felelősség került előtérbe. Aki ezt nem tudta, vagy nem volt hajlandó tudatosítani magában, annak máig 20 éve volt erre. Ha ez alatt az idő alatt sem volt képes átformálni magában a körülményeket, akkor megérdemli. De ne hazudjuk már neki, hogy ezért a rendszerváltás a hibás!
